SZENDREY JÚLIA
A Hársfa utca 54. alatt 2003-ban már hiába keressük azt a földszintes, eklektikus stílusú házat, melyet Wagner János építőmester tervezett 1853-ban. A ház nevezetes lakója volt Horvát Árpád egyetemi tanár és Szendrey Júlia. Talán még napjainkban is vannak olyanok, akik nem bocsátották meg Szendrey Júliának, hogy eldobta az özvegyi fátyolt. Kétségtelen, a világirodalom legszebb szerelmes verseit Júliának írta Petőfi Sándor (Reszket a bokor, Szeptember végén, Minek nevezzelek? stb.). Azt ne gondoljuk, hogy Szendrey Júlia azért ment feleségül Horvát Árpád egyetemi tanárhoz, mert el tudta felejteni Petőfit.
Júlia sokáig kereste férjét, a hadszíntérre is elment férfi-ruhában. Majd Pestre jött, hogy magától Haynautól szerezhessen útlevelet Törökországba. Azt remélte, hogy ott felvilágosítást tudnak adni Bem seregében harcoló férje felől, hiszen sokan - köztük Bem is - odamenekült. Júliának nem sikerült a kiutazáshoz engedélyt kapnia, sőt még Pestről is ki akarták utasítani, mivel nem volt pesti polgár. Szorult helyzetében a Garay János költő családi körében megismert, s Petőfi költészetéért rajongó Horvát Árpád egyetemi tanár nyújtott számára menedéket.
1850. július 21-én felkeresték a lipótvárosi plébánost. Szántófy Antal plébános felmentést adott a kihirdetés alól. Júliától nyilatkozatot kért, amelyben kinyilvánította, hogy Petőfi Sándor elesett az erdélyi csatákban. Írásos nyilatkozatát elfogadta, s minthogy saját értesülései is azt bizonyították, hogy Petőfi már nem lehet életben, megáldotta Horvát Árpád és Szendrey Júlia házasságát. A hírlapok közül a Hölgyfutár és a Pesti Napló hamarosan csúfondárosan reagált Petőfi Sándor hitvesének második házasságára. Nemcsak a sajtó, a rendőrség is zaklatta őket. 1852. májusában a Horvát családot meglátogató Petőfi öccsét, Petőfi Istvánt tartóztatták le lakásukban. Háromévi sáncmunkára ítélték.
Majd házkutatás során a Júlia szobája falán Petőfi arcképe mellett talált Kossuth és Bem arcképek miatt az 1852. július 22-ről 23-ra virradó éjszakát Júliának a hírhedt Újépület börtönében kellett töltenie. 1853. február 19-én költözött a család a Lipót (ma Váci) utcai Horvát házból a Hársfa utcaiba. A család is nagyobb lett közben, megszületett Attila és Árpád, majd az egyre jobban gyöngélkedő Júlia egy kislánynak, Ilonkának adott életet. Már betegen, másfél évvel halála előtt költözött el férjétől megromlott kapcsolatuk miatt a VIII. kerületi akkori Zerge, ma Horánszky utca 13. sz. alatti házba. Ott is halt meg, még a negyvenedik évének betöltése előtt, 1867. szeptember 6-án. Horvát Árpád nem tette lehetővé, hogy gyerekei kikísérhessék anyjukat utolsó útjára. Édesanyja koporsójánál első fia, Petőfi Zoltán állt, aki csak két évvel élte őt túl. Júlia maga is író volt. Naplóját 18 éves korától kezdte írni, s kisebb megszakításokkal csaknem élete végéig vezette. Elbeszéléseit és verseit szívesen közölték a korabeli lapok. Andersen meséit is lefordította.