Garzonház (Bajza utca 1.)

            A Bajza utca 1 és a Damjanich utca 24 sarkán álló, garzonháznak nevezett nyolcemeletes épületet 1965-ben avatták fel. A szocializmus építészetének szellemében Hejhál Éva és Tóth István által tervezett „palotát” 40% állami támogatással az Országos Takarékpénztár építette kísérleti jelleggel, főként egyedülálló férfiak és nők, illetve gyermektelen házaspárok számára. Az itt található mind a 153, más források szerint 154, illetve 157 lakás, valóban garzon, 37 négyzetméteres, egyszobás vagy szoba-hallos, viszont beépített konyhás és fürdőszobás, erkélyes. Egyúttal „korszerű bútorral, szőnyegekkel, modern világítólámpákkal, a zeneszobát zongorával és televízióval szerelték fel. (Népszabadság, 1965. június 15.) A korszakban egyedülálló módon minden lakásban telefon volt, melyet a ház saját telefonközpontja irányított.  Sok művész költözött ide, többek között Ruttkai Éva, Latinovits Zoltán, Horváth Ádám, Csűrös Karola, Korda György, Mátrai Zsuzsa, Harangozó teli Zalatnay Sarolta, Payer András, Toldy Mária, Szendrő József. Az OTP által épített Garzonház az első garzonlakásos társasház, vagy ahogy már a korszakban is nevezték, boarding house volt. Építtetői a korszakban a szocialista viszonyok figyelembevételével luxust teremtettek, és több szerző is a házat az elit küszöbének nevezte.