SCHEIBER HUGÓ

Scheiber Hugó: Önarckép

A Kertész utca 22. szám alatti ház falán egy emléktábla vonja magára figyelmünket. A tábla Scheiber Hugó (1873-1950) festőművésznek állít emléket. Elevenítsük fel alakját és művészetét. Édesapja díszlettervező volt. Fia valószínűleg tőle örökölte nagyszerű rajzkészségét. Scheiber Hugó beiratkozott ugyan a Budapesti Iparművészeti Iskolára, de nem végezte el. Autodidakta, ösztönös tehetség volt. Papírra vagy kartonra festett, mivel vászonra nem tellett. Rengeteget alkotott. Idővel olyan biztos kézzel és gyorsan rajzolt (egyébként bal kézzel), hogy kompozícióját egy méteres nagyságú papírra fél óra alatt elkészítette. Külföldön figyeltek fel először művészetére.

Bécsben megrendezett gyűjteményes kiállítása igazi sikert aratott. Ezután kezdték felfedezni itthon. Ekkor már csaknem 50 éves. "A késői siker, a késői elismerés keserű boldogság"- írta Patai Edith a Múlt és Jövő című lapban, 1921-ben. Ezután egy berlini modernista kiállító teremben volt nagy sikerű tárlata. A hír szárnyra kapta, s kiállított Londonban és New Yorkban is. A Kertész utca 22. egyik kis lakásában élt művirág készítő húgával, aki többet keresett nála. Amikor megkérdezték tőle, volt-e valaha gondtalan, azt felelte: "Igen kérem. Egyszer két hétig nem voltak gondjaim"- írta Barát Endre 1941-ben a Múlt és Jövőben. Naponta eljárt lakásáról a pár házzal odébb lévő Fészek Klubba. 1964-ben emlékkiállítást rendeztek műveiből a Magyar Nemzeti Galériában. Életművére jellemző "robusztus ábrázolásának és karakterizáló képességének számlálhatatlanul pazarolt felvillanása…"- olvasható a Művészet című folyóiratban 1965-ben.

Művészete azt tükrözi, hogy a tehetségéhez járuló jó megfigyelőkészségével azonnal a lényeget tudta megragadni, ezért időtállóak rajzai, festményei. Van olyan arckép rajza, mely összesen egy görbe vonal, de az olyan kifejező, hogy a nézők szinte odaképzelik, és kiegészítik, ami nincs a képen (pl. az 1929-ben készült önarcképe).

Scheiber Hugó: Nő kalappal

Scheiber Hugó: Kávéházi jelenet