NAGY LAJOS

A Hársfa utca 27. számú bérházban lakott Nagy Lajos Kossuth-díjas író, publicista (1883-1954) édesanyjával és felnőtt öccsével, mindössze egyszoba-konyhás lakásban. Ha egy kis pénzre tett szert írásaiból, albérleti szobát vett ki. "A szegénységet oly nehezen tűrtem, hogy mihelyt alkalmam nyílt rá, rögtön ki akartam belőle, mint egy kényszerzubbonyból, bújni, és esztelenül kezdtem költekezni." (A Lázadó ember, 1983.) De amikor pénze elfogyott, újra az édesanyjához ment vissza.

Lakott olyan barátainál is, akik a Royal szállodában rendezkedtek be hosszabb időre. Ilyenkor ő a szállodai szobáik pótdíványát kapta meg. Ilyen titkos lakó volt egy ideig Zsolt Béla író szobájában. Majd Kálmán Jenő újságíró, humorista szobájába költözött. Kálmán Jenő csak azt kérte Nagy Lajostól, hogy cipőjét ne rakja ki a szobája elé tisztítás céljából, mert akkor felszámítják a pótágyat is. Az általában hajnalban hazatérő Kálmán Jenő saját lábbelijét nem tette ki, mivel Nagy Lajos erről a kéréséről mindig elfelejtkezett - olvasható Hatvany Lajos: Beszélő házak című könyvében.

Mivel a Hársfa utcai lakásban írásra nem volt módja, ezért a New-York kávéház márványasztalán dolgozott. Majd később az Erzsébetváros többi kávéházban is megfordult. Végül a Bucsinszky kávéházba tette át írói működésének székhelyét. Ez a kávéház elsősorban Nagy Lajos jelenléte miatt vált irodalmi kávéházzá. Itt írta Budapest Nagykávéház című regényét, novelláit és szociográfiai hűsége miatt nagy elismerést hozó Kiskunhalom című regényét. Az 1920-as években a Nyugat főmunkatársa lett. A kallódó Nagy Lajos élete akkor fordult jobbra, amikor 1935-ben feleségül vette az okos, ugyancsak író Szegedi Borist. Az 1930-as években három alkalommal kapott Baumgarten-díjat. A II. világháború után anyagi gondjai megszűntek. Élete történetét Nagy Lajos a Tanítvány és a Lázadó ember című könyveiben írta meg.

Nagy Lajos Kossuth-díjas író, publicista (1883-1954)