KOHN SÁMUEL
Dr. Kohn Sámuel, a Pesti Izraelita Hitközség főrabbija emléktáblája a Holló u. 4 szám alatt
A házon lévő másik emléktábla arról tájékoztat, hogy itt élt fél évszázadot meghaladó időn át Dr. Kohn Sámuel, a Pesti Izraelita Hitközség főrabbija, a magyar zsidóság történetírója. Kohn Sámuel Baján született 1841-ben, ahol már gyerekkorában megtette az első lépéseket jövendő pályája felé. Atyai és anyai nagyapja egyaránt rabbi volt, s ez a családi tradíció a zsidó tudományok felé irányította érdeklődését. Gimnazistaként teológiai tudományokkal is foglalkozott. Tudásvágya a szülővárosában, Kismartonban és a Pápán látogatott jesivák (héber hittudományi iskolák) után Boroszlóba vezette. A boroszlói szemináriumnak 8 éven át volt szorgalmas és jeles növendéke. 1865-ben bölcsészdoktorrá avatták. A következő évben meghívták a pesti izraelita hitközség rabbijának. Kohn Sámuel az 1866-ban elnyert lelkészi állását több mint félévszázadig töltötte be.
Jelentős szerepe volt az 1868. évi zsidó egyetemes zsinat összehívásában, ahol a "bölcs mérsékletet képviselte". Az Országos Rabbiképző Intézet létrehozásban is lelkesen és hathatósan közreműködött. Kohn Sámuel tartotta az első magyar hitszónoklatot a Dohány utcai zsinagógában. "Ő még a magyar zsidóság jognélküliségének korában született, majd mint fiatal pap átélte 1867-ben az egyenjogúsítás nagy lelki örömeit és hálatartozását akarta leróni a haza iránt, midőn minden erejével szolgálni iparkodott a magyarság kulturális megerősödését" - olvasható az 1920-ban megjelent Magyar Zsidó Szemlében. Papi hívatásától nem állt távol kutató természete és írói hajlama. Első írása 1863-ban jelent meg. Majd úttörő nyelvészeti műveket írt. A Nemzeti Múzeumban lévő kézirat alapján megírta Mordechai ben Hillel, XIII. században élt talmud kodifikátor (zsidó hagyományoknak, hitvitáknak és bibliai magyarázatoknak szent iratként való elismerése) életét, irodalmi munkásságát, valamint összeállította 300 talmud tudós életrajzi adatait.
1884-ben jelent meg a Zsidók története Magyarországon a legrégibb időktől a mohácsi vészig című könyve. (Kimutatta, hogy már honfoglalás előtt is éltek itt zsidók, és a honfoglalók között is voltak.) A Magyar Zsidó Szemle a zsidó irodalom magyar nyelven történő terjesztése érdekében alakult. Ennek és az Izraelita Magyar Irodalmi Társulatnak (IMIT) is kezdettől fogva munkatársa volt. A Szombatosok története 1889-ben és 1904-ben látott napvilágot. 1905-ben főrabbinak nevezték ki. Utolsó művében atyai nagyapja, Kohn Shwerin Götz életét írta meg. Ez "(…) korrajz és egyben az unoka kegyelete." 96 művet tartalmaz a munkásságáról készült bibliográfia, köztük szerepel az a beszéd, melyet az egyenjogúsítási ünnepély alkalmában tartott a zsinagógában.