HACKER-SZÁLA
A mai Károly körút 7-ben állt özv. Fischerné földszintes háza. 1775-ben Hacker Antal József ácsmester megvette ezt a kis földszintes házat, emeleteset épített helyébe. Pesten nem volt akkoriban a fiatalság táncmulatságaira alkalmas helyiség. A pesti tanács jelölte ki azokat a fogadókat, ahol a bálokat tartották. Ezek a fogadók, úgy mint a Hét Választó Fejedelem, A Két Lámpás, az Angol Király, a Fehér Paripa és a Két Nyúl lettek Pest város első "báltermei". Hozzájuk csatlakozott még a Kolbacher-kertben lévő Zöldkert táncterem.
Ez utóbbi kimondottan táncterem céljait szolgálta. A Zöldkert táncteremben rendezte a városi német polgárság az összes táncmulatságait. A fiatal jurátusok, azaz joghallgatók sérelmesnek tartották azokat a feltételeket, melyeket a táncterembe történő belépéshez kötöttek. A fiatal jurátusok ezért felkeresték Hacker Józsefet, hogy építsen számukra báltermet. Hacker József reálisnak találta kérésüket és háza első emeletén fényűzően berendezett szálát alakított ki. Az épület földszintjén kávéház is működött. A ház udvarában lévő hatalmas kerthelyiség és a kellemesen berendezett szála vonzotta a szórakozni vágyó társaságokat. Csakhamar olyan hírnévre tett szert a Hacker-szála, hogy az 1787. évi helytartótanácsi báli rendelet a többi táncteremről már említést sem tett.
Később a Hacker-szála "Thália papjainak és papnőinek" nyújtott otthont. A szála egyik felében színpadot alakítottak ki a magyar színtársulat számára. 1809-től három éven át itt tartották a magyar nyelvű előadásokat Vida László igazgató vezetésével. A Hacker-szálában lépett fel először Széppataky Róza, aki később Déryné néven írta be nevét a színháztörténetbe. Itt látott először színi előadást a fiatal jogász Katona József, akire olyan mély hatást gyakorolt, hogy ő maga is beállt a színtársulatba, Békessi álnéven játszott és megírta számukra első drámáját, a Jolánthát. A magyar társulat 1812. februárjáig működött a Hacker-szálában. Miután a német színtársulat új épületet kapott, ők a Rondellába költöztek át. Hacker József házát az 1960-as években lebontották, a helyére épült lakóházon emléktábla örökíti meg a magyar színjátszás e korai időszakát és az itt fellépő művészek halhatatlanságát.