A VADEMBER-HÁZ

E rövid ismertetés után térjünk vissza a Károly körútra. A XVIII. század utolsó harmadában épült az Országúton, a Dob utca sarkán a Vademberhez címzett vegyeskereskedés és kocsma. Ha felpillantunk a Dob utca és a Károly körút sarkán álló házra, megdöbbenünk, hogy mennyire nem illik a timpanon jelenete az épülethez. Herkules timpanondomborműve ugyanis Kerstinger István egykori vegyeskereskedésének emléke, mely a "Zum Wilden Mann" (A Vademberhez) nevet viselte. Balla Vilmosnak A Vadember című 1928-ban írt kis könyvecskéjéből megtudjuk, hogy különösen országos vásárok idején volt igen élénk a forgalom a boltban, amelynek az ajtaja előtt zajlottak le évente négyszer - ezek a "sátoros sokadalmak". A ház tágas udvarában a segédek megállás nélkül dolgoztak. Szombatonként egy hétre való kávét pörköltek, hogy a kuncsaftok mindig frisset kapjanak.

Hétfőn rendszerint kockacukrot vágtak, hisz akkoriban még ez is a kereskedő feladata volt. Máskor káposztát gyalultak és savanyítottak. A szappan sem a ma megszokott méretben, illetve formában érkezett, hanem nagy táblákban, s ott vágták apró darabokra. Az üzlet gazdája, Kerstinger István az akkori divatnak megfelelően császárszakállat viselő milliomos, egész nap sürgölődött-forgolódott boltjában, fekete bársonysapkával a fején:személyesen, udvariasan és gyorsabban szolgálta ki vásárlóit, mint segédei. "E réges-rég letűnt legendák ködébe vesző aranykorban a főzőné, a szobalány, takarítónő, frízérnő, komorna és szárazdajka egy és ugyanazon nőszemélyben összpontosult: két lányt talán csupán a Múzeum mögött lévő főúri palotában tartottak." - olvasható Balla Vilmos könyvében.

Délután a kereskedő visszavonult az irodának elnevezett hátsó részbe, ahol petróleumlámpa világítás mellett elvégezte a könyvelést, számlázást és levelezést:magyarul, németül és franciául. Kiterjedt belföldi, valamint export-import üzletét is saját maga vezette. Hitvestársa segítségére viszont állandóan számíthatott.